Szépség és krimi a Szépművészetiben

A Vizitáció, vagyis a Mária és Erzsébet találkozását megörökítő képet sokan ismerik e hazában, bár talán kevesebben tudják, hogy egykor a selmecbányai Szent Katalin-templom szárnyas oltárának volt a része. Alkotója, a rejtélyes és varázslatos M. S. mester munkáiból – és kortársaiból – a Szépművészeti Múzeum most nagyszabású tárlatot rendezett. M. S. mester a Jagelló királyok korában élt. Ezt az emberöltőnyi, 1490 és 1526 közötti időszakot a régi Magyar Királyság utolsó virágkorának, egyúttal az összeomláshoz vezető útnak is tekinthetjük. A Jagellók révén az ország egy jelentős közép-európai birodalom központja és egy erős szövetségi rendszer tagja volt, politikai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatai révén szervesen beépült Európa vérkeringésébe. A 15. század Magyarországot érintő háborúit felváltó hosszú béke lehetővé tette a kultúra és a művészet virágzását is. Az itáliai reneszánsz és a délnémet késő gótika művészete párhuzamosan élt a Magyar Királyságban.

A tárlaton 500-600 éves munkákat tekinthetünk meg, amelyek ugyanolyan frissen – csakcsupán sokkal szebben – vonzanak be történetükbe, mint a reggeli újság, hiszen örök témákat jelenítenek meg, kivételes szépséggel. „Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént” – írja Pilinszky, és elnézve a várandós Máriát, szavai önkéntelen felidéződnek bennünk.

A kiállítás kettős csodával bír. Egyrészt száz műalkotás mellett térképek, makettek, ötvöstárgyak, valamint korabeli dokumentumok segítségével ad átfogó képet M. S. mester alkotói környezetéről, a stílusát meghatározó művészeti régiókról, valamint a 15–16. század fordulójának magyar történelméről is. Másrészt a múzeum kitűnő munkatársai megfejtették az eddig rejtélyes M. S. mester kilétét, és a kiállítás utolsó szekciójában leleplezik a titkot. Természetesen nem árulom el, majd megtudják a helyszínen, csupán annyit, hogy bécsi levéltári források segítettek minden kétséget kizáróan azonosítani a fél évezreden át csak a monogramjáról ismert világhírű alkotót. És mint egy jó krimiben, nem csupán a leleplezéssel szembesülünk, hanem a „nyomozati munkát” is végigkísérhetjük.

Bevallom, ha Mikszáth selmecbányai diákjáról olvasok, vagy az egykori templomi táblaképet nézem, elgondolkodtat, miként lehet ma másik országban 
magyar történelmi településünk, de hát efféle meglepődések, ráeszmélések a történelem luciferi fordulataira sajnos amúgy is szerfelett gyakoriak Közép-
Európában. Ezek az alkotások mindenesetre most itthon vannak, és a Szépművészeti Múzeumban – amelynek grafikai tárlata pedig éppen a Madridban, a Prado falain vendégeskedik – grandiózus és szemet gyönyörködtető betekintést adnak nem csupán a remekművekbe, hanem a történelmünkbe is.

Nyitókép: Mandiner-archív